Mindenki tök kedves!

2007 március 16. | Szerző: bronte |

 Nem tudtam, hogy itt így megy, hogy javaslatokat tesznek az emberek, hogy mit kéne csinálni, de nem bánom! Örülök neki.

Ami a megcsalást illeti, számomra kivitelezhetetlen. Ugyanis nem bírom elképzelni, hogy más hozzám ér. Nem tudom azt elképzelni, hogy az egyik pillanatban azt mondom a férjemnek, hogy na hello, megyek tesco, elmegyek a szeretőmhöz, szexelek vele, hazamegyek, és kirakom a kiló krumplit, meg húst, és megjegyzem, hogy ez+az nem volt. És közben érzem magamon a másik nyálát, ezét-azát. Na ez nekem nem menne. Aki akarja, csinálja, aztán számoljon el saját magával. És ne csodálkozzon, ha esetleg ugyanazt kapja vissza a sorstól, nem feltétlen a párjától, mert máshol is lehet szívni, nem csak a szerelemben. :-))))

A párkapcsolati könyv szimpatikus lenne, csak ahogy említettétek, úgy lenne frankó, ha a férjem is elolvasná. Na erre ő biztos beintene. Ugyanis szerinte “nincsen semmi baj”. Na? Mondtam már neki, hogy el kellene menni párterápiára, de ő elzárkózik, teljesen. Kérdeztem tőle, hogy boldog velem? Azt mondja, nem. Hát akkor? -mondom. – Húzzunk a párterapeutához!

Mire ő: -Miért lennék boldog? Csak a bolondok boldogok, meg azok akarnak boldogok lenni.

Erre csak néztem könnyes szemmel, taknyosan a sok sírástól. Mert ha vitatkozunk, mindig ordítok meg sírok. Mit mondhattam erre?!:

– Én bolond vagyok. És szeretnék boldog lenni. Elégedett szeretnék lenni.

Nem mondott semmit.

Azt olvastam valamelyik blogban, hogy ha valakinek az életének egy része helyrejön, akkor a másik része “látványosan széthullik”. És ez rohadtul így van.