Hihetetlen!!!

• bronte
• 2007. március 17. szombat

 Rángatózik valami a hasam táján… Biztos az ideg… Vagy meglepődött a hasizmom, mint a szemöldököm, hirtelen összerándult: hohó, van valaki, akit érdekel az én nyavalygásom?!

Úgy tűnik, vannak egy páran. Talán sorstársak, talán csak extra adag empátiával áldotta meg őket a sors… (gy :-))) ). És persze, mindenkinek köszönöm a hozzászólást, és érzem bennetek a segítő szándokot.

Lássuk, miket javasoltatok:

1. 
   
   
   X-mas javaslata szerint tornáznom kellene, flörtölnöm, akár megcsalnom a férjemet. A torna szimpatikus számomra, klassz dolog lehet, már ha az ember szíve engedi, az enyém sajna, egy kissé gyári hibás. Az egyetlen sport, amit űzhetek az a csendes séta. Régebben voltak kínos pillanatok, mikor szex közben lettem rosszul (mindig a legrosszabbkor, persze). Flörtölni jó, és kellemes dolog, ha a másik fél nem érti félre. Nem gondolja azt, hogy én azonnal szexet akarok. Mondhatjátok, hogy akarhatnék! Persze! De nem tudom. Nem tudok mást magamon elképzelni sem, defektes vagyok tán.



2. 
   
   
   A kedves Georgia azt írta, azért biztos jó érzés lenne, ha érezném, hogy kellek egy férfinak. Ez így van. Ki ne szeretné érezni, hogy szép, vonzó? Nekem is jólesik, persze. Az, hogy én undorítónak találom magam, nem jelenti azt, hogy mindenki más is így gondolja. Vannak és voltak is férfiak körülöttem, akik szerettek volna tőlem valamit, ki többet – ki kevesebbet. De mit tegyen egy olyan nő (jelen esetben én), akinek a lelke foglalt? Nem csak a szívem… Nem. Belül van valami kis gépezet, amit időnként etetni kell, és néha morzsákkal is elvegetál, szegény kis éhező állatka. :-))) Ő az agyam, a vérem és a húsom. A kis állatka. Már beléje ivódott az a valaki, aki eteti (néha éhezteti), és hogyan szabadulhatna meg az állatka saját magától: az agyától, a vérétől és a húsától? Gyógyulás? Az idő talán a gyógyír az állatkának. Addig vegetál.

Persze, a fentebbi sorok után simán be lehetne zárni a zárt osztályra…

Lépni kell! – adtátok ki a parancsot. Sokszor én is könnyen adtam tanácsot a hozzám közel állóknak. Volt, aki megfogadta a tanácsomat. Volt, aki nem, és én ilyenkor legszívesebben a falba vertem volna a fejem, hogy minek idegesítettem magam vele. Mégis megtetem, mert vannak olyan dolgok az életben, amik megbirizgálják az embert, hogy segíteni!, változtatni!! KELL!!! De higgyétek el, nekünk – nőknek okoz csak ez ilyen problémát! Egy férfi azt mondaná ( a férjem is, persze), minden oké, na jó, nem minden, de majdnem. És? Mi van?

Egy nő (pl. én) pedig a lelkét harapdálja és a szája szélét.

31 éves leszek. Mondhatni, fiatal vagyok. 8 éve vagyunk együtt a férjemmel. Szerintetek 8 évet ki lehet törölni? Szerintem egyetlen pillanatot sem lehet – szabad, mert minden perc egy újabb dolog volt, ami által lettem én ez -és lett ő az, aki. Lehetett volna jobb, és talán rosszabb is. Másabb. De ez lett.

Most le vagyok szedálva, lehet, bár nem vettem be semmit, meg kávéztam, úgyhogy nem tudom mire vélni a nyugodtságomat. :-)))))) A magammal kell foglalkozni, mert az a tuti, ami nekem tuti – projectben egyetlen aprócska hiba van: én már nem csk ÉN vagyok. A férjem is bennem van, a lelkemben.

Ide a cimkét! A bolondat, persze!

Mondhatjátok, akkor ne sírjak! Most nem is sírok, most nyugodt vagyok. Nézem a monitort, a leírt szavakat, és azon gondolkodom, mi lesz 10 év múlva? És most mi van?