Igazi IGAZI!

2007 március 20. | Szerző: bronte |

 Még mielőtt elfelejtem:

Kedves Csibe! Bár Honey-tól kérted, én mégis közbekotyogok, ha nem bánod! A 30-as elvált nő blogjának címe: 30-as elvált nő.

Olvastam a hozzászólásaitokat. És valahogy egy újabb gondolat kezdett el motoszkálni bennem:

VAN OLYAN, HOGY “IGAZI”?

Szerintetek?

Mivel a blogírás valahol egy kicsit egyoldalú dolog, így engedjétek meg, ha most csak mint a saját gondolataimat írjam le a következő sorokat!

Amikor én még kislány voltam… Szólhatna a régi (kissé átköltött) dalszöveg. Én is arra vágytam, mikor az oviban-isiben anyás-apást játszottunk, hogy majd legyen nekem is egy “szép” férjem, és legyenek gyerekeink. “Szép” -nek kellett lennie, hiszen akkoriban még vajmi keveset törődtem a belbeccsel, sokkal inkább fontos volt, hogy a külseje tetszedjen. Hát volt is mindig, aki tetszett. Mindig az aktuális volt az “igazi”. Vele képzeltem el a menyasszonyi ruhás esküvőt, és a gyermekáldást is.

Aztán kezdtem kamaszodni. Középiskolában már nem akartam férjhez menni. Az egyetem alatt pedig nem is értem volna rá.

Na de, hogy mire is akartam kilyukadni?! Szóval mitől lesz valaki IGAZI?  Mi tesszük azzá? Mindenre csak az idő ad választ, és lássuk be, néha csak abban a tudatunkban erősíthet meg, hogy biza nem vagyunk tévedhetetlenek.

Sőt!

Az adott pillanatban kimondott szavak számunkra is igazak lehetnek! Amikor azt mondjuk neki (és magunknak is): SZERETLEK! – akkor úgy is érezzük, talán. (Az őszintébbje, persze.) És ki veti a szemünkre, ha az idő múlásával valami megváltozik? Lehet az egy apró dolog, de lehet gyökeres változás is.

Na mármost! Ha velünk, nőkkel így történhetnek a dolgok, akkor lehetséges, hogy a férfiak is hasonló problémákkal-történésekkel néznek szembe? Szerintem lehetséges!

És mit lehet tenni, hogy ne változzon semmi? Miért ne változhatnának a dolgok? Le lehet fagyasztani a szerelmes állapotot, mint egy kiló húst? Nem! Akkor miért csodálkozunk (csodálkozom? hülye vagyok!), hogy megváltozik a férjünk-párunk hozzánk való viszonya (is)? A változás lehet jó dolog is. Lehet egy felfrissülés, de lehet akár egy teljesen új dolog is. És ki tudja garantálni, hogy az “úja” – at csak egy “másvalakitől” kaphatjuk meg? Lehet az a “más” akár a párunk…, vagy akár mi magunk is!

Én most kezdem megismerni magam. Vagy talán inkább új dolgokat fedezek fel magamban. Lehet, hogy csak a kor teszi (mármint a korom), vagy ez a helyzet, amiben vagyok, nem tudom. Nincs egy másik férfi, aki kiváltaná belőlem ezt az állapotot, ezt a gondolkodó-töprengő állapotot. A férjem van csak, és én. Akár a férjem is lehet a “másvalaki”. :-)))))) Lehet, hogy felfedezem egy új oldalát, vagy csak egy dolgot, amit eddig még sosem! És lehet, hogy örülni fogok neki. Lehet, hogy nem. Ki tudja.

Na most jó zavaros voltam, mindenesetre ez a nemtudomhanyadikszemélybeni gondolkodás így sikerült.

Köszönöm a hozzászólásokat!