Az a rohadt szex!
2007 április 7. | Szerző: bronte |
Jól esett a lelkemnek, hogy írtatok hozzászólásokat úgy is, hogy én nem írtam egy sort sem! De voltaképpen szerintem arról is szó van, hogy az a szituáció, amiben én vagyok, nagyon sok nőnek okoz időnként főfájást. Mert miről is van szó?
Akarok valamit, amit a másik nem, vagy nem annyira, vagy nem úgy, vagy nem akkor – amikor én.
Szóval hetek óta nem írtam… Mert nem éreztem késztetést. Elvoltam. És olyan felemásan jött volna ki, ha elkezdek olyasmiről írni, hogy…
…megvajaztam a zsemlét…tettem rá felvágottat… paprikát is… és ittam egy korty teát…
Na az már nem az a blog lett volna. Így inkább hallgattam, Azért – mondom – jól esett, hogy kíváncsiak vagytok, mi történt, ha történt egyáltalán. De miért? Megoldást vártok? Vagy csak szimplán együttéreztek velem? Vagy olyan, mint mikor néztek egy filmet, és belül megnyugodtok, hogy nem velem történik…!
Teljesen mindegy, mi okból: de köszönöm!
A tegnapi éjszaka nem volt jó. Rossz volt. A múlt heti péntek is rossz volt. Az biztos, hogy x-edjére fogadtam meg magamban, hogy soha többet nem nyúlok hozzá! Nem szólok hozzá! És elválok! És el innen, minél messzebb!
Ehelyett:
Nem akarok veszekedni, hetekig duzzogni, hallgatni mélyeket, és sírni csendben! Így megalkudtam. De tudjátok, lassan, lépésről – lépésre jutok fel a hegy csúcsára. Ott megállok, visszanézek, és aztán a másik oldalon lehullámvasútazok. Gyorsan. Mint a szél! És nem nézek vissza, csak ha majd jó messze leszek, mert akkor már hátra tudom fordítani a fejem!
És ő nem fogja majd fel, talán sohasem. De én már akkor messze járok!
De most még nem vagyok a csúcson. Nem türelmetlenkedem. Azt mondják, a gyerek sem 1 perc alatt születik. Hát én sem kapkodok. Kell még egy kis idő…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Hogy miért vagyunk kíváncsiak? Mert elkezdtél írni magadról, időnként tanácsokkal láttunk el, véleményt írtunk, és igen, kíváncsiak voltunk/vagyunk, hogy hogyan alakul tovább a sorsod. És nem azért hogy megkönnyebbüljünk, hogy huh, nem velünk történt. Hidd el sokunkkal már megtörtént ez, vagy egy kicsit/nagyon más, és talán tapasztaltabbak vagyunk, ezért megpróbálunk segíteni, hátha Neked máshogy alakul. És szorítunk Neked: hogy úgy alakuljon, ahogy Neked a legjobb lesz 🙂
Igen, tényleg kíváncsiak vagyun, biztosan van köztünk olyan aki együttérzésből (mint pl. én), de biztos van olyan is, aki megkönnyebbülten olvas téged (de jó, hogy nem én).
Ha jól értem a hegyes-hullámvasútas példádat, akkor te most válásról beszélsz, és csak a megfelelő pillanatot várod hozzá?